Karaktertervezés - A nagyon alap alapjai

 Fent: a Munka gyümölcse című, Pádár Ádámmal közös képregényünk antagonistájának tervei.

Sokunknak vannak saját kitalált karakterei, akiket gyakran lerajzolunk, kalandjaik csak úgy pörögnek képzeletünkben. Készülnek a karakterlapok, rajtuk a jelmezek legapróbb részleteivel és karakterünk fontos belső tulajdonságaival, például hogy szeretik a rántott húst. 😊 Odáig már nem mindenki jut el, hogy a karakterek köré ténylegesen megírjon egy történetet, pláne nem egy kész képregényt. Ekkor már a praktikusságot és a leendő olvasók befogadó képességét is számításba kell venni, így gyakran kiderül, hogy nem azokra a részletekre koncentráltunk, amelyek kidolgozása tényleg fontos lenne, miközben átsiklottunk pár "apróság" felett.

Az alábbiakban összeszedem azokat a tudnivalókat karaktertervezés témában, amik eddig rám ragadtak kutakodásom során. Fontos, hogy mivel a karakterek külső (testalkat, mimika, jelmez stb.) és belső (pl. személyiség, motiváció, történetben betöltött szerep) tulajdonságai erősen összefonódnak, nem minden pontban tudom különválasztani ezek tárgyalását.

A Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai című, EpicLine magazinban futó sorozathoz készült legelső tervek. A karakter használatához is adtam tippeket a leendő íróknak.

• A rendesen megtervezett karakterről nem csak egy pin-up van a kezünkben flancos jelmezben, menő pózban, és egy rövid megjegyzéssel, miszerint a kasztja druida pénztáros, gyűlöli a trollokat, szereti a mákos bejglit meg az animét. Nem csak a történet vezetésében segít, de az olvasó számára is érdekesebbé válik, ha van egy világos motivációja, erényei, hibái, félelmei. Ezeket jó mihamarabb kidolgozni, mert alapvetően (kéne, hogy) befolyásolják a viselkedést más karakterekkel szemben, a reakcióit különböző eseményekre - és ezzel a cselekmény irányát! 

• Az előbbiekkel szoros kapcsolatban van, de rajzilag könnyebben megfogható a karakter személyisége. Ehhez aztán lehet rengeteg karakterhez kötött mimikát, gesztust kitalálni, és az öltözékének, használati tárgyainak formájával, színválasztásával is szépen rájátszhatunk. Absztraktabb rajzstílusnál a testek alapformákká alakításával is érdemes kísérletezni (lásd Pixar filmek).

  
Pólódizájn versenyre készült ez a tömbszerű, erőszakos oroszlán és a kis sunyi királygepárd.

• Egyedi gesztusok mellé egyedi szóhasználat. Ne mindenki az író hangján szólaljon meg. Nemre, rangra, szerepre, személyiségre jellemző következetes beszédstílus, esetleg egy-egy karakternél rendszeresen visszatérő szófordulat vagy kifejezés. Az 5Pallosban Pecér karaktere "Bronzvidra furkó!" felkiáltással kaszabolja az ellenséget, a Karvalyfivérek szavajárása a "mi a kóró...?" vagy "hogy a kóróba...?".

• A történetben betöltött szerep és a karakter világa is befolyásolja a megjelenést és a viselkedést. A jelmez dizájnja alapvető információkat közöl a karakterről. Zsánertől is függ, de sokszor a főbb szereplők már ránézésre kitűnnek a szereplőgárdából. Gondoljunk például az egyenruhában, egyszerű felszerelésben masírozó minionjai közül szó szerint kimagasló sötét nagyúr típusú karakterre vagy felcicomázott bajnokra. Slice of life vagy történelmi sztoriknál az adott kor és közeg szokásait is figyelembe kell vennie a karaktereknek, és ha ezektől eltérnek, annak kihatása kell legyen a cselekményre, illetve okkal tervezzük így.  

Gyurkó beszélő páncélja a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjaiból. A történet szerinti félelmetesen díszes vértet egyszerűbb formákra bontottam, elhagytam a felesleges cirádákat. A "pikkelylemezek" és a maszkok jellegzetesen formálódnak, könnyen megjegyezhetők.

• Praktikussági szempontból nem mindegy, mennyire részletgazdag a dizájn. Egy-egy önálló illusztráción jól mutathat a rengeteg apró minta, nyúlvány, textúra, de egy képregényben ugyanezt ezerszer is le kell tudnunk rajzolni mindenféle szögből és fényviszonyok mellett. Jól mozgathatónak, forgathatónak kell lennie, bár egy animációhoz képest képregényben még mindig több zsúfolható akár egy kis csalással is- csak előre mérlegeljük, hogy megéri-e? Képzeljük el, hogy állna a borzas sérója, ha akciófigura készülne belőle. 😃

Na ezeket a karaktereket például annyira nem volt könnyű mozgatni - nem is a dizájn, inkább a lajhárok lajhárléte miatt -, hogy a harmadik képkockától kezdve mindenki lajhár nélkül ábrázolta őket.

 

• A főszereplő (ruha-)dizájnjának rugalmasnak/variálhatónak kell lennie, hiszen a történet során több helyszínen is megfordul. Magyarán lehet, hogy át kell öltöznie, mert tökig páncélban, pávatollas köpönyegben nehéz delfinen lovagolni, és koldusnak is nehezebben adja ki magát benne - pláne delfinnel a lába között. 😀 Viszont plusz pont, ha a delfinlovas- és koldusszerkója is tükrözi a karakterdizájn eredeti sémáját színekkel, formákkal, tematikával.

• Ha egy jelenetben mindenki pucér, és úszósapkát húz, az olvasó akkor is azonnal meg tudja mondani, hogy ki kicsoda. Formák, tömegek, sziluettek egyedi alakítása. Nincs mit ragozni ezen. 😄 

Egy böngészős játékhoz megrendelt karaktertervem. Csak annyi előzetes infót kaptam, hogy sci-fi világba való kék plazmalényre van szükség. Az imádkozó sáskás tematikát és azt, hogy mechanikus páncélt használjon fizikai testként, én tettem hozzá.

• A színeknek jelentése van (legyen). Esztétikai okokból pedig tanulmányozzunk színelméleti írásokat. Karakterenként 2-3 jól megválasztott alapszín és ezek tónusai általában elegendőek, a motívumok következetesen végig legyenek víve a teljes dizájnon.

• Legyen emlékezetes. Ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. Nézzétek a sok mainstream animét, mennyire igyekeznek ugyanazt az iskolás uniformist újragondolni, a mindenféle leples, szalagos, fodros ruhákról és csápos, tüskés, használhatatlan élű és méretű fegyverekről nem is beszélve. De mivel minden második cím tele van hasonlókkal, valójában kevés a tényleg emlékezetes dizájn. Arra viszont ezek is jók, hogy a cosplayereknek kihívás legyen lemodellezni, és ez is lehet egy szempont - én már eleve úgy tervezek.😉 Szóval a kevesebb néha több. Itt újra idézném az alapformák, a színkód, a gesztusok és a sziluett alapján is könnyű beazonosíthatóság fontosságát.

Az Erdőzúgást hasító jáde tőr c. képregényem főszereplői chibi sztájlban.


Egyelőre ennyi. Lehet, hogy kifelejtettem valamit, de hát ez egy elég nagy témakör - ezért nevezem a fentieket nagyon alapnak, merő önvédelemből. 😏 A későbbi blogbejegyzésekben sorra veszem képregénysorozatom, az 5Pallos karaktereit külön-külön is, kitérve azokra a dolgokra, amik hatással voltak a megtervezésükre.

Képregényírás - Szívás a thumbnailekkel

A legutóbbi cikkben a thumbnailezés fontosságáról volt szó. Jöjjön most egy személyes észrevétel a dologról.

A THUMBNAILEZÉSBE BELEFÁJDUL A FEJEM! 😄 Van, akinek jobban kézreesik, van, akinek kevésbé. Ismerek alkotót, aki a vázlatfüzetében gyönyörűen (itt: gyorsan, kicsiben, pár vonallal, de bárki számára tökéletesen érthetően) végig tudta tervezni vele a képregényét. Nekem viszont tényleg csak a tervezés legelső vizuális fázisa lehet, mert egyszerűen csak nagy méretben tudom pontosan belőni (látni a lelki szemeim előtt), hogy melyik eseményhez - és a hozzá tartozó szövegbuborékokhoz - mekkora panelre lesz szükség. De attól még kell, mert ahogy azt írói berkekben mondják, üres papírra nem dolgozunk. Ha csak bámuljuk a fehérséget, nem haladunk, legjobb azonnal felfirkálni, ami csak eszünkbe jut, hogy beinduljanak a fogaskerekek.

Amikor nagyjából már megvan így a sztori, neki lehet állni a jobban kidolgozott oldalra bontásnak. Ez nálam a rajzolt oldaltervek és a szöveges dokumentum párhuzamos szerkesztésével folyik, mert van, amikor egy jelenet a tervezettnél több panelt/oldalt kíván, vagy éppen marad egy kis szabad hely, amit a szöveg írásakor még nem láttam előre. A részletesebb oldalterveimet sem biztos, hogy rajtam kívül bárki követni tudja, de thumbnailezésnél néha azon kapom magam, hogy külön jelrendszert kezdek használni, hogy gyorsabban haladjak. A mellékelt két oldal thumbnailje az 5Pallos című sorozatom harmadik epizódjához készült, melyről hamarosan sokkal többet meg fogtok tudni! A majom csak úgy ott van.

Képregényírás - Thumbnailek

Remélem, senkinek nem okozok meglepetést, ha azt állítom, hogy a képregényrajzolás megkezdése előtt praktikus forgatókönyvet írni 😀 Mert ugye honnan tudnánk különben, hová fut ki a sztori, hogy épülnek fel a jelenetek, beleférünk-e a tervezett oldalmennyiségbe? Csomó minden nem látszik még persze a puszta szövegből, ezért rajzolunk egyszerűsített oldalvázlatokat, thumbnaileket már az elejétől.

 

Ez a saláta itt az 5Pallos első epizódja, thumbnailesítve (úgyhogy mindenkinek kár volt megvennie, mert itt az egész mindenség, lol, ha ezt tudtátok volna 😃 ). A szöveges forgatókönyv írása közben már firkálgatom is az oldalterveket, mert számomra könnyebb, ha rögtön le is jegyzem az adott jelenetet, amint és ahogy eszembe jut (bár egy nyugodtabb, beszélgetős résznél ez utólag is könnyen megy). Amikor az megvan, kiegészítem a nem konkretizált részekkel, esetleg elejétől, sorba rendezve újrarajzolom a thumbnaileket. Ahogy a képen látható, itt már oldalpárokba rendeztem az oldalterveket, ahogy majd a kiadványban is meg kell jelenniük, hiszen ettől is függ, mit hová rajzolok, mely jelenet hol kezdődik és ér véget.

Ezeknek a kis vázlatoknak egyébként az lenne a lényege, hogy minél gyorsabban feldobjuk a panelek elrendezését, a bennük lévő kompozíciókat, és már menjünk is tovább. Ezért elég kicsiben, pár centisben megrajzolni őket (innen a nevük is), hogy ne is tudjunk nagyon elmélyülni a részletekben. Ezt nekem még gyakorolni kell, és jobban is tudok komponálni, ha jóval nagyobban rajzolom meg 😉

Rajzeszközök 6. - Tollszárak

Az általam használt tollhegyekhez egy könnyű, üreges, fából készült szár való, amelynek a szájánál egy műanyag betét tartja helyén a hegyet. A jobb fajtáknál olyan ezeknek a kiképzése, hogy nemcsak az azonos végződésű G és Saji-, de a kisebb, kör alakban végződő Maru hegyet is megtartja. Ez úgy lehetséges, hogy két rés fut ívesen egymás mellett, középen a Maruhoz átmérőjébe passzoló kis pöcökkel. Ami egy idő után bele tud törni a hegybe, ezért is vigyázzunk a cserélgetéssel és a hegy túlzott beszorításával.

A Deleter saját márkás szára nekem jobban tetszik, jobban kézre áll, de van, akinek a gumírozott fogófelületű típus kényelmesebb. Van kupakos fajta is, így nem tenyerelünk bele az asztali tolltartóban tárolt rajztollak hegyébe, viszont nekem a kupak folyton csak útban van. Szinte várom, hogy elkallódjon, de kidobni nem akarom, mert drágább volt a kupakos, mint a kupak nélküli.

Fun fact: létezik a standard sárga mellett kék Deleter szár is, amit a Bakuman manga / anime marketing kampányához kapcsolódva adtak ki (hisz a Bakumanban Saiko ilyennel rajzol). Amikor eldöntöttem, hogy veszek még pár szárat, hogy ne kelljen menet közben hegyet cserélgetni, ilyet szerettem volna, de úgy tűnik, a Deleter webshop csak Japánban forgalmazza, ahogy több más csomagját is. Talán majd Amazonról, csak kérdés, mennyit ér meg nekem…

Rajzeszközök 5. - G-pen, Maru-pen, Saji-pen

Háromféle tollheggyel dolgozom a mártogatós tollal elvégezhető feladatoknál:

- G-pen: rugalmasságának köszönhetően vékonyabb és vastagabb vonalak is húzhatók vele nyomástól függően, illetve szép lendületes, élettel teli kontúrokat lehet vele rajzolni. Szerintem a leghasznosabb a három közül.

-Maru-pen: ezzel tudok a legvékonyabb vonalakat húzni, finom részletekhez, háttérelemekhez való. Sajnos gyakrabban kell tusba mártani, és bizonyos tusok hamar bele is tapadnak, nagyon gyakran kell pucolni. Hegyes vége miatt különösen fontos, hogy sima lapot használjunk, azon kevésbé akad meg, kevésbé sérti fel. Extra fontos a megfelelő kéztartás, a megfelelő szög megtalálása, hogy ne csak kaparjuk vele a lapot, és ne pattanjon el, jól összepacázva mindent.

- Saji-/ Kabura-/Tama-pen: a fentieknél ritkábban kell mártani, és a legjobban csúszik a papíron kiszélesedő hegye (azt mondják, innen a „kanál” név, nem az öblös formájáról) révén, így ennél számít a legkevésbé, hogy milyen papírra rajzolunk vele. A helyes kéztartásra és nyomásra is mintha kevésbé lenne érzékeny, talán ezért ajánlják ezt kezdőknek. Ügyességtől függően lehet közel olyan vékonyan rajzolni vele, mint a Maruval, de nem olyan vastagon, mint a G-vel. Ezt használom a legritkábban, tulajdonképpen nélküle is megvagyok. Viszont nem értek egyet azzal a túlmisztifikálással, hogy a vérbeli profik túllépnek rajta, és csak a kevésbé jó rajzolóknak való. Azt hiszem, a Bakuman animében hallottam először ezt a marhaságot, és azóta minden wannabe mangakás fórumon ezt olvasom.

A képen balra a fent említett hegyek, Maru, Saji és G, jobbra random művészellátós, inkább szépíráshoz való hegyek. A kis dobozkában - ilyenekben postázza a Deleter őket - tartalék Saji és G hegyek, amiket szerintem már itthon vettem, a Maidóból, de így kényelmesebb tárolni, mint az eredeti blisterekben.

Rajzeszközök 4. - Így használd a G-penedet

A mártogatós tollaknál ugye külön kapható a tollszár és a tollhegyek (G-pen, Maru pen stb.), amiket cserélgetni lehet, hiszen minden hegy kicsit más vonalat húz, másra célszerű használni. A gyakorlatban azonban praktikus minden hegyet külön szárba tenni, hogy ne kelljen rajzolás közben folyton cserélgetni. További tudnivaló, hogy a vadiúj hegyeken egy vékony olajos bevonat van, ami védi a korróziótól, amíg bizonytalan ideig várják megvásárlójukat a polcokon. Ha ezt nem távolítjuk el, lehet, hogy a tus nem marad meg olyan jól benne, gyakorlatilag kicsúszik belőle, pacázik. Nemrég néztem utána egyébként, hogy a blisteres csomagolásnál a hegyek mellé tett kis sárgás papírdarab is a korrózió elleni védelmet szolgálja.

Többféle technika létezik a megtisztítására, a legelterjedtebb a pár másodperces öngyújtóval hevítés. Ezt viszont sokan nem ajánlják, mert ha véletlenül túlhevül a fém, elvesztheti rugalmasságát, márpedig épp amiatt használható a hegy arra, amire nekünk kell. Ha túl közel pirózunk a tollszárhoz, még a műanyag illesztésben is kárt tehetünk talán. Én főleg a vegyi eljárást alkalmazom, citromlében áztatva a hegyeket pár percre. Azért a gyújtogatást is teszteltem egy hegyen; hirtelen színeződik el a fém, szóval óvatosan! A tisztítás után már nem fogjuk meg csupasz kézzel, nehogy összezsírozzuk az ujjunkkal, inkább papírtörlővel felcsippentve illesszük a szárba!

Mindegyik típus elkopik egy idő után, főleg a Maru, amitől nem húz olyan finom vonalat, mint előtte. Rajzolás közben pár tusba mártás és kifogyasztás után érdemes vízbe mártani (legkésőbb akkor, amikor érezzük, hogy a tus megreked a hegy öblében, mert a papírközeli végében már elkezdett beszáradni, amitől nem tud lejjebb folyni) és tisztára, szárazra törölgetni. Csak a tollhegy tövéig, mert nem jó, ha a szárba is víz megy, hisz visszafolyhat a lapra, és a hegy belső vége is hamarabb korrodálódik.

Rajzeszközök 3. - Hol kapni japán rajztollakat?

Az előző posztban említett manga workshopon kaptunk ajándékba többek közt egy Deleter márkájú tollszárat és Zebra tollhegyeket, amikkel egy EpicLine Magazinos sorozat, a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai első részén, illetve a mostani 5Palloson is dolgoztam.

További darabok beszerzése a közelmúltig körülményes volt, mivel itthon nem árulták, így külföldről, vagyis szállítási költséggel együtt már több mint kétszeres áron tudtam rendelni. Nézegettem az Amazont, kerestem alternatív forrásokat, figyeltem, hogy tudok-e nagyobb tételt olcsóbb szállítással rendelni, de végül sosem jött ki olcsóbbra, ha mindent egybevetettem, mint közvetlenül a Deleter japán webshopjából (ami egyébként teljesen megbízhatónak bizonyult).

A rajz az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjainak első részéből való. Író, rajzoló: én, színező: Kiss Judit, flatter: Koska Zoltán.

 

Ha nem is Deleter és Zebra márkájú, de szerintem nem kevésbé jó tollszárat és hegyeket azóta szerencsére már itthon is kapni, a budai székhelyű Maido webshopjában. Amúgy lehet, hogy vannak ilyen jó, hagyományos grafikai tollhegyek a mi művészellátóinkban is, de úgy vagyok vele, hogy sokba kerülhet a vaktában kísérletezés pénzben és időben egyaránt. Ezért ragaszkodom a tárgyalt típusokhoz, amíg csak tehetem. A művellátós tollszárak ráadásul nem feltétlenül kompatibilisek a japán hegyekkel, és az ottani hegyek sem jók emezekbe a szárakba.

A tűfilchez hasonló, nem tusba mártogatós rajztollak már sokkal könnyebben hozzáférhetőek, minden jobb művészellátóban kapni (pl. Pigma Micron, Mangaka, Touch és Copic liner - ezekről még lesz szó egy későbbi posztban).

A hazai Maido webshop: http://shop.maido.hu/
A Deleter japán webshopja aranyáron történő szállítással: http://deleter-mangashop.com/